Előszó (1850-1851)
Bevezetés.
– Cím értelmezése: ezen alkotását egy korábbi műve ( Három rege 1845) bevezetőjének szánta Vörösmarty (erre utal az első sor).
– Keletkezési körülmények: a költemény az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc bukása után, Haynau rémuralmát követő Bach-rendszer berendezkedése idején íródott.
– Romantika jegyében született alkotás: a magyar romantika egyik legkiemelkedőbb alkotása az Előszó.
A költemény romantikus jellegzetességei világosan kimutathatók.
– A kései Vörösmartyról: Vörösmarty lírájának egy kései alkotása e mű. Mikor Vörösmarty már igen keveset írt, de ezen alkotásai remekművek.
Értelmezési lehetőségek:
a./ Apokaliptikus értelmezés (explicit jelentéstartalom):
A világegyetem egy nagy beteljesülés előtt áll, amikor kitör egy hatalmas vihar, ami mindent elpusztít. A pusztulás apokaliptikus jelleget ölt, a bibliai vízözönhöz hasonlóan Isten "Elborzadott a zordon mű felett", s megsemmisítette a Föld betegségét ("az ember fáj a földnek" – Emberek), az embert Az új tavasz egy embertől kihalt új korszakként köszönt a Földre. "Kérjétek akkor ezt a vén kacért,/Hová tevé boldogtalan fiait?".
b./ Aktuáltörténeti jelentéssík (implicit jelentéstartalom):
– reformkorra való utalás: ld.: cím értelmezése.
– 1848-49-es eseményekre való utalás: 49 sorból áll.
– ld. még: – keletkezési körülmények.
Ezen értelmezés alapján a következő szerkezeti egységekre bonthatjuk a verset:
1. 1-10. sor: reformkor
2. 11-18.sor: márciusi forradalom
3. 19-33. sor: a szabadságharc és a háború borzalmai, a szabadságharc elvesztése, megtorlása,
Haynau rémuralma
4. 34-41. sor: Világos után, a költő jelenkora, 1951 tele
5. 42-49.sor: a jövő kilátástalansága a Bach-korszak idején.
c./ Egyetemes történelmi sík:
Az Európában lezajló 48-as forradalmi hullám folyamatát tárja elénk. Európa tavasza átmeneti volt, a forradalmak leverése egész Európa bukását hozza magával, s ezt a reményvesztettség, a kiúttalanság korszaka követi.
d./ Mint életértelmező vers:
Az élet metafizikai kilátástalanságára utaló kozmikus vízió. Megváltatlanság, az élet értelmetlensége, céltalansága szólal meg.
Szerkezet:
– Valamennyi jelentéssíkban felfedezhető: a természet körforgásával, az évszakok váltakozásával vont párhuzamot.
– Fő szervezőeleme az időszembesítés: múlt – közelmúlt – jelen – jövő
Romantikus vonások:
– Romantikus képek (természeti elemek, megszemélyesítések).
– Romantikus körforgásszemlélet, évszakok szerepe.
– Hangnemek keverése, válogatása:
– pátosz: reformkor, tavasz
– tragikus hangnem: veszteségek bemutatása
– elégikus hangnem: tél
– irónia: zárószakasz.
Zárószakasz értelmezése:
– A zárlatban a múlt, közelmúlt és jelen után a jövő felé fordul Vörösmarty (időszembesítés): a Föld-hasonlattal illusztrálja, hogy a tragédiát – bár letagadni, "elkendőzni" esetleg sikerülhet – meg nem történné tenni soha nem lehet már.
– Záró kérdés megválaszolatlanságával fokozza a nyugtalanságot, a bizonytalanság érzetét.
A vén cigány (1854)
– A vén cigány Vörösmarty életművét lezáró nagyvers. A megbomlott agy ekkor már képtelen kontrolálni a beteges képzeletet, így laza asszociációkon alapszik a költemény.
– Önmegszólító vers – miként József Attila költeményei is azok -, ő maga a vén cigány.
– Költő szerepe: A költő mindig saját korának visszhangja, miként a cigány, aki a vendégnek húzza a dalt. Vörösmarty saját magát buzdítja írásra, egy utolsó nagy erőfeszítésre halála előtt, mert elvárják tőle, hogy írjon, ő a nemzet legnagyobb költője.
– A refrén fokozza önmaga buzdítását.
1. versszak:– Bordal: életképet fest, kocsmai jelenetet ábrázol
– A többi versszakban visszatérő bordal-refrén a magyaros sírva vígadás hangulatát idézi: az ember keserűségét csak a bor és a zene oldhatja fel, de csak az is ideiglenesen.
2 – 3. versszak: – A látókör kiszélesedik, a kocsmából kilépünk a világba, a politikai események viharaitól tépett országokba, háborúk színhelyeire. A költő utalhat az éppen aktuális orosz-török krími háborúra, vagy akár az 5 évvel korábban hazánkban lejátszódott eseményekre, a szabadságharc leverésére.
– E képeket olvasztja egybe annak leírásával, hogy milyennek kell lennie az utolsó nagy alkotónak: hatalmasnak, rendkívülinek, minden energiát felemésztőnek kell lennie.
– A harmadik versszakban már arról szól, hogy legyen olyan szörnyű és tomboló, mint maga a háborúk tüzében égő világ, s legyen olyan vészjósló, katasztrofális, mint az ember sorsa.
4. versszak: – Költői kérdések, felsóhajtások sora.
– A kérdés általános értelemben vonatkozhat a világban dúló háborúkra, népek elnyomására, szegénységre, igazságtalanságra. A költő felveti a kérdést: – Ki akarja mindezt? – mire jó ez a sok emberi gonoszság?
– Ugyanakkor az önmegszólító vers kontextusában kérdezheti azt is: miért kell ilyen szörnyű művet írni? Feltehetőleg azért, mert ebben az állapotban csak így lehet kifejezni az egyéni, nemzeti tragédiát.
5. – 6. : versszak: – Bibliai és mitológiai utalásokon keresztül mutatja be az emberiség sorsát. Azt példázva, hogy a történelem önmagát ismétli: mintha az ember ugyanazokat a bűnöket követné el, melyeket az ősi mítoszok világában már elkövetett. "A lázadt ember": Ádám és Éva; "Gyilkos testvér": Káin, aki megölte Ábelt; Prométheusz: az örök, igazságtalan és hiábavaló szenvedés jelképe.
– Míg az 5. versszakban a költő e képeket a jelennel azonosítja, addig a 6. versszakban meglátja a jövőt: egy nagy megtisztító vihar, a világ megújulása iránti vágyát fejezi ki. (Noé bárkája) Itt még nagyobb perspektívából szemléli parányi világunkat. (A vak csillag, ez a
nyomorú föld). A költemény képi szerkesztése a táguló perspektívalátásán alapszik.
7.versszak:– "Húzd, de mégse" – Az optimista zárlat egy szebb jövő ígéretét hirdeti. Önmagának az eddigiekkel szemben azt mondja: inkább ne is szóljon most a költő e szörnyű jelenről, mert akkorra kell tartogatni minden dalt, mikor eljön az aranykor. A hangvétel ódaivá, himnikussá válik, s refrén is megváltozik.
– A költeménynek nemcsak a látható ereje óriási, de fontos szerepet kapnak benne az akusztikai elemek is. Nem véletlen, hiszen minden versszak kapcsolódik valamiként a refrénhez, a muzsikaszót hallató cigány zenészhez. A 4.-5. versszakban pl. teljesen eltűnik a látvány, és valójában nem is képek jelennek meg, csak az azokat kísérő hanghatások.
– Babits Mihály A férfi Vörösmarty c. tanulmányában írta e versről:
"Milyen különös vers ez! Semmi sincs benne a megszokottból. Egy őrült verse. A logika kapcsolata elszakadt, a képzetek rendetlen és rengeteg káoszban űzik egymást. De ez szent őrültség. Az őrült látománya szent látomány. A bárka, mely egy új világot zár magába, egyetlen, lehetetlen, vallásos remény. A költő próféta, és dalában "Istennek tellik kedve". Zordon homloka derül. Az ember, aki minden dolgok végére jutott, minden dolgok végén különös remények kéjét, különös örömök borát találja. Lesz még egyszer ünnep a világon!"
