Hamlet, dán királyfi - elemzés
A mű 1600 körül keletkezett, s feltehetően Shakespeare jelentős elődjének, Thomas Kydnek, 1588-ban írt darabját dolgozta át.
Szerkezetileg három részre osztható:
1. (I. felvonás) A szellem küldetést ad Hamletnek, akinek megismerjük lelkiállapotát, valamint a szerző bemutatja a többi szereplőt.
2. (II/1. -IV/4.) Hamlet és Claudius próbálják kifürkészni egymás titkait.
3. (IV/5. -V. végéig) Ophelia megőrülésétől a végkifejletig.
Három szereplő sorsa hasonlóságot mutat (Fortimbras, Hamlet és Laertes apját is megölték), de a hasonló helyzetben különböző magatartást tanúsítanak, s ez a párhuzam ellentétet is érzékeltet.
Továbbá Hamlet nagymonológjai is azt érzékeltetik, hogy cselekedni akar, de belső bizonytalansága, melynek több oka, alapja is van, ezt nem engedik. Őrültnek tetteti magát, hogy időt nyerjen az igazság kiderítéséhez és erőt gyűjtsön a cselekvéshez. Nagymonológjaiban épp ez a feszültség jelenik meg: cselekedni kellene, de még nem érzi magát elég erősnek.
Hamlet főként Opheliával bánik különösen. Ennek egyik oka az anyja okozta csalódás: "Gyarlóság, asszony a neved." Másrészt pedig rájön, hogy Opheliát, önállótlansága miatt, eszközül használják ellene. Kegyetlen szavait ez a csalódás magyarázza. Szerelme teljes szenvedélyessében az V/1-ben mégis előtör.
Hamlet az eszmék embere, aki kényszernek érzi az erőszakos cselekvést:
"Kizökkent az idő, -óh, kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt."
Ahogy Hamlet anyja házasságát az egész világ romlottságaként élte át, ugyanúgy a szellemtől rá rótt kötelesség is több számára a vérbosszúnál: az egész züllött világ megjavításának feladatává nőtt. Fél saját képtelenségétől is, ezért az önvád:
"Szép ez valóban és nagy hősiesség,
hogy én, a drága meggyilkolt fia,
kit ég s pokol bosszúra ösztönöz
szavakkal hűtöm szám."
De a monológban megfogalmazódik a cselekvés másik gátja is:
"A látott szellem ördög is lehet." (Valóság vagy káprázat a szellem?)
Shakespeare Hamlettel mondatja ki, mi a színjátszás feladata:
„színjáték föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.”
Hamlet, dán királyfi című dráma a túlvilág létezésében kételkedő reneszánsz embernek tarta tükröt. A drámában a középkori és a reneszánsz világfelfogás ütközik.
A reneszánsz ember és művészet jellemzője, hogy a sötétnek nevezett középkor végén ismét a földi javak felé fordul, a földi élet örömei felértékelődnek. A középkori ember az égbe törekedett, minden erejét üdvössége szolgálatába állította. A reneszánsz ember a földi életet akarta élvezni: Hamlet is ezért tartja olyan tragikusnak apja halálat, hiszen ő már nem élvezheti a földi élet örömeit, felesége „ágyát”.Hamlet – mint Shakespeare korának emberei és talán maga a szerző is - nem biztos a túlvilág létezésében, de tagadni sem meri, mert amikor megölhetné az imádkozó Claudiust, nem teszi, nehogy a mennyországba jusson. Küldetését csak akkor teljesíti be, amikor már tudja, hogy neki is meg vannak számlálva a percei.
A drámában a töprengő Hamlet jelképezi Shakespeare korának emberét, aki az élet legnagyobb kérdéseire: a jó és a rossz problémájára, a halál utáni élet lehetőségére keresi a választ a teljesen megváltozott, új világban.
Kérdések a drámához
1. Kik vannak Hamlethoz hasonló helyzetben abból a szempontból, hogy apjukat megölték?
2. Miért tetteti magát őrültnek Hamlet?
3. Miért nem cselekszik, miután az egérfogó jelenet után meggyőződött arról, hogy Claudius ártatlan?
4. Jellemezzük Hamletet!
a. Milyen jelzők illenek személyiségére?
b. Milyen jelzők illenek viselkedésére a dráma folyamán?
c. Milyen értékek fontosak számára?
d. Jellemezzük Ophéliával való viselkedését!
e. Miért csak akkor cselekszik, amikor az ő percei is meg vannak számlálva?
f. Miről elmélkedik Hamlet nagymonológjaiban?
5. Vajon a drámában egy dán királyfi személyes sérelme áll a középpontban vagy annál valami több? Pl. Shakespeare egy személyes problémája, kérdése vagy korának problémája esetleg egy általánios, még ma is aktuális emberi probléma? Töltsd ki a táblázatot:
6. Ha Hamlettal azt valljuk, hogy a színház tükröt tart az adott kornak, akkor a Hamlet c. dráma vajon minek akar tükröt tartani az adott korban?
Kérdések a drámához
1. Kik vannak Hamlethoz hasonló helyzetben abból a szempontból, hogy apjukat megölték?
2. Miért tetteti magát őrültnek Hamlet?
3. Miért nem cselekszik, miután az egérfogó jelenet után meggyőződött arról, hogy Claudius ártatlan?
4. Jellemezzük Hamletet!
a. Milyen jelzők illenek személyiségére?
b. Milyen jelzők illenek viselkedésére a dráma folyamán?
c. Milyen értékek fontosak számára?
d. Jellemezzük Ophéliával való viselkedését!
e. Miért csak akkor cselekszik, amikor az ő percei is meg vannak számlálva?
f. Miről elmélkedik Hamlet nagymonológjaiban?
5. Vajon a drámában egy dán királyfi személyes sérelme áll a középpontban vagy annál valami több? Pl. Shakespeare egy személyes problémája, kérdése vagy korának problémája esetleg egy általánios, még ma is aktuális emberi probléma? Töltsd ki a táblázatot:
6. Ha Hamlettal azt valljuk, hogy a színház tükröt tart az adott kornak, akkor a Hamlet c. dráma vajon minek akar tükröt tartani az adott korban?
Őrületet színlel, hogy megbizonyosodjék a szellem igazáról. A színjáték-rendezéssel nem csak bizonyítékot akar szerezni: Gertrúd és Claudius lelkiismeretét is fel akarja ébreszteni, ezt nagyobb büntetésnek véli a vérbosszúnál.
A nagymonológban Hamlet szavai kétértelműek: egyrészt nem tud dönteni az élet szótlan elviselése és az ellenállás lehetősége között; másrészt fegyvert ragadni két céllal is lehet: gyilkosság vagy öngyilkosság a megoldás? Utóbbi felveti a reneszánsz ember kételyét, a halál utáni lét dilemmáját.
Shakespeare egész életművében a leghosszabb szerep és a legösszetettebb jellem Hamleté.
Drámai feszültséget kelt, hogy a szereplők nem fekete-fehér, jó-rossz szélsőséget képviselnek. (Ez teszi érthetővé, miért nem jött létre igazi tragédia a keresztény középkorban.) Hamlet jelleméből sem hiányoznak a fogyatékosságok: az ő kezéhez hat ember (Claudius, Polónius, Laertes, Ophelia, Rosencrantz, Guildenstern) vére tapad, míg Claudiuséhoz "csak" három (Hamlet és Hamlet szülei). Claudius sem csupán testvérgyilkos: állandó lelkiismeret furdalás gyötri; és több jelenetben talpraesett, erőskezű uralkodónak mutatkozik.
Rómeó és Júlia elemzés
Miből támad hát a színház varázsa a Shakespeare-kori hallgatók számára?
Shakespeare Hamlet című drámájában kifejti, hogy a színház feladata tükröt tartani a természetnek, az adott kornak:
„színjáték föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.” mondja Hamlet.
A szerző megteremti, hogy a nézők konkrét (dajka, verekedő ifjak, herceg) és átvitt, jelképes, metaforikus értelemben is viszontlássák magukat a színdarabban.
A Rómeó és Júlia álomszerű, meseszerű jelképes összefoglalása az adott kornak.
Az álomszerűséget a tér és az idő kezelése valamint a véletlenek sorozta eredményezi a drámában.
A helyszínek: kert, kolostor, sírbolt, itáliai város mind mitikus többletjelentéssel bír.
Az eseményeket mindvégig a véletlenek vagy a megmagyarázhatatlan fordulatok (pl. Capulet döntése a gyors házasságról) befolyásolják. A fiatalok bukását így nem hibás értékrendjük, hanem a véletlenek okozzák, haláukkal mégis új korszakot nyitnak.
A reneszánsz ember és művészet jellemzője, hogy a sötétnek nevezett középkor végén ismét a földi javak felé fordul: újból polgárjogot nyer a szerelem, a földi lét örömeinek élvezete.
Míg a középkorban az egyház tanításának hatására mindenk az égbe törekedett és a túlvilági boldogságot óhajtotta. A gondolkodás középpontjában a parancsok betartása, morális kérdések állottak. Ezt az értékrendek képviseli az harcos Capulet-család: „az életet túl kell élni”, lényeg a hagyományok tisztelete, a mennybe jutás. Az emberi lét célja nem a boldogság, ill. másban látják a boldogságot: a hagyomány tiszteletéban (gyűlöld családi ellenségedet!).
A reneszánsz ember tehát már a földi érzéseket tartja mindenhatónak: a szerelmet, a gyűlöletet: úgy véli, ezek befolyásolják az emberi sorsot – ennek bemutatásával tart jelképesen tükröt a kornak Shakespeare drámája. A fiatal szerelmesek sokkal bátrabbak, ők már mernek élni és boldognak lenni itt, a földi életben.
Kérdésed van? Kérdezz!
