Márai Sándor

Válás Budán (1935) A kassai polgárok (1942)

Márai az 1934-ben kiadott Egy polgár vallomásai c. önéletrajzi regényével vált ismertté mint regényíró a nagyközönség előtt.

A polgárság mint társadalmi réteg gyakori témája más műveinek is.

Ezekben a művekben a polgárság életforma, értékrend, mely keretet, lehetőséget ad arra, hogy az egyén szabadon létezzen a társadalomban.

A polgári életformának, értékrendnek Márai szerint tehát az a nagy értéke, hogy kibékíti az egyéni és a társadalmi létezés látszólag kibékíthetetlen ellentétét. A polgári környezet és értékrend mintegy feltétele és nem akadálya az egyén szabadságának.

Azonban ez a szabadság nem önző elzárkózást, különcködést vagy erkölcsi szabadosságot jelent. Ez a szabadság épp az örök értékekre való nyitottság lehetőségét teremti meg az egyén számára a zavaros ösztönvilággal szemben. Ennek a zavaros, pusztulásba vezető világnak a képviselői Márai műveiben azok, akik mögött nem áll a polgári múlt, a polgári környezet, a család (Greiner Imre, Genovéva).

A polgárság értékrendjének csúcsán az állapotbeli kötelességek teljesítése, az emberi közösség építése, szolgálata áll. János mester Kassa város szolgálatában és a családja védelmezésében látja a legmegasabb érték megvalósítását, mely alapja lesz saját önértékelésének is. A közösség (család, nemzet) szolgálata a polgár emberi méltóságának alapja. Kőmíves Kristóf pedig (paradox módon) épp a felek elválasztásával akarja építeni a társadalmat.

A polgár jelleméhez tartozik Márai szerint a külsőségeket nélkülöző, de mély hit Istenben, Isten törvényeinek végső igazságában, az általa teremtett rend szentségében. Több művében fontos szertepet kapnak papok (Gergely páter, Norbert páter), akik egyszerűen, emberien adják tovább, és teszik a mindennapok iránymutatójává az evangéliumok üzenetét.

A polgári világot kívülről és belülről –az egyén felől is – veszély fenyegeti.

Kívülről a bolsevik, szovjet diktatúra rendíti meg (mely elől a szerző Nyugat-Európába majd Amerikába emigrált)-ld. A polgári „ucsurát” a Válás Budánban-, belülről pedig az ösztönvilág, az éjszaka, a tudattalan sötétjének feltörései.

Nem véletlen, hogy mindkét mű cselekménye éjjel játszódik.

A belülről az ösztönvilág általi fenyegetettség, kísértés legyőzéséről olvashatunk A kassai polgárok című drámájában, valamint a Válás Budán című regényében.

Ha valaki feldob tartalomismertetést, ill. az olvasónapló kérdéseit, azzal mindenkivel jót tesz!